első díjam és a "madárlátta"' szendvics

Díjat kaptam Patríciától, aminek ezen a kicsit szomorkás napomon nagyon örültem, még egyszer köszönöm neki!

A díj szabályai a következők:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 további bloggernek
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

és 7 dolgot kellene most írnom magamról, ami nem is olyan egyszerű...

1. Mindig szerettem főzni, kislány koromban kezdtem egy tükörtojással, de emlékszem albérleti konyhapulton  sodrófa híján borosüveggel nyújtott dobostorta lapokra is... Főzni jó, és örülök, hogy újra "divat" lett, látva a gastro-realityk hadát,  a blogokat  és főzőscsatornákat.

2. Vannak napok amikor nem szeretek főzni, pl. amikor mindenki csak nyifog, hogy ez sótlan,vagy már megint miért van benne zöldség, és egyáltalán miért nem eszünk minden nap tejbegrízt ? :-)

3. Nem csak főzni szeretek hanem enni is, ezt viszont mindig! Mai korunkban nem feltétlenül az erények közé sorolandó, és én sem hirdetem hogy legyünk mértéktelenek, de nem hiszem, hogy normális dolog ha az ember folyton megtagadja magától az általa kedvelt ízeket. Arany középút- mint mindenben- ez lenne a megoldás. Ok, tudom, hogy a csokis-kekszes szekrény felé haladva én is gyakran letérek róla, de azért próbálkozom!

4. Szeretem a csendet és a hétköznapokat

5. Soha nem unatkozom

6. Ritkán vagyok elégedett magammal

7. Szeretnék türelmesebb és  megfontoltabb lenni

A díjat továbbadom: Tücsökbogárnak, Evanak a  kávészünetről, Receptművesnek, Csipikének, Mohának, Ms. Poppynak, és thechefvikinek.


Ha ma már úgysem írtam receptet akkor hadd meséljek egy kis "gyerekszáj" történetet, gasztro témában. Nem tudom ti ismeritek e azt a kifejezést, hogy "madárlátta" étel? Én szabolcsi származású vagyok, ezt nálunk arra az ételre mondták -mondják, ami mondjuk megjárta aznap az otthon és a szőlő vagy az almáskert közötti utat a nagypapa táskájában, aztán az unokáknál kötött ki: - Hoztam neked madárlátta kenyeret ! felkiáltással.
Hét elején a városban töltöttem a napot, reggel sajtos és szalámis kenyerekkel felszerelkezve indultunk el, aminek a fele visszaautókázott velünk. Nagyfiam -aki híresen válogatós- ovi után éhes volt, kérdezte mit lehet enni. Én meg mivel totál fáradt , fejfájós voltam, valamint alig öltöztem át, megörültem a lehetőségnek, és titokzatosan közöltem vele  hogy hoztam neki madárlátta szendvicset, amit aztán boldogan bekebelezett. Azután elárultam neki, hogy szerintem a vajtól volt olyan finom, amit egyébként nem hajlandó megenni . Na, ennek már nem örült annyira, de azért ma este is kért "madárlátta" pótvacsorát. :-), közben pedig megbeszéltük , hogy milyen madarak láthatták azt a szalámis kenyeret.