Szmari és
Foltos Marika hívott a játékra amiben gyerekkorom kedves és kevésbé kedves ételeiről lehet írni.
Mivel falusi gyerek vagyok ( vagy inkább voltam - mármint gyerek, a falusit ma is vállalom :-) ), így sok olyan étel volt a porondon ami ebből az életformából adódóan kerül az asztalra. Gondolok itt a füstölt hússal- sonkával készült bableves vagy töltött káposzta, télen a toros káposzta, hurka- kolbász. A disznóságokért már akkor sem lelkesedtem, a disznótorból a
toros káposzta volt a kedvencem. Ma is az, bár egy kicsit már túl zsírosnak tűnik számomra.
Szerettem a főzelékeket is, a mások által rettegett kelkáposzta főzelék ma is a fő kedvencem, a tök főzeléket viszont ma sem szeretem, pedig mindenhol kipróbáltam a házi változatokon keresztül a menzásig, de nekem valamiért nem ízlik. Apropó menza: itthon soha nem készült
lencse, és zöldborsófőzelék , így a menzai változattal szembesülve meglepő volt mindkettő. Az egyik a cementszerű színével és állagával, a másik a furcsa édességével volt furcsa, de néhány próba után mindkettővel jó barátságba kerültem ! Az iskolai -óvodai menzán nálunk nagyon finoman főztek, az egykori bableves íze még mindig a számban van !
A vasárnapi elengedhetetlen kelléke volt a húsleves- és az ma is. Szerintem a magyar átlag ember egyik kedvenc nyári illat kombinációja : a húsleves, az uborka saláta és a rántott hús illatainak keveréke, esetleg egy kis petrezselymes újkrumplival keveredve.
Nagy kedvenc volt még nagymamám
tejberizse, 5 unokának + nagypapámnak ( aki jobban szerette a tejes ételeket a húsosaknál) főzte igen gyakran nyaranként.
Toplista: bableves, palacsinta, zöldborsóleves, kelkáposzta főzelék
Nem szerettem: tökfőzelék, "disznóságok-belsőségek", kocsonya (brrr...)
Érdekes hogy a sütik valahogy nem maradtak meg annyira az emlékeimben. Lehet, hogy nem voltam annyira édesszájú mint most? Szülinapokra anyukám kávé tortát csinált általában , eszembe jut még egy nagynéni isteni tepertős pogácsája, de semmi más...
Volt mindig sok gyümölcs, nyáron dinnye és persze főtt kukorica, amit nálunk a hagyományos takarmánykukorica zsenge példányiból főznek a mai napig, az édesebb csemegekukoricával csak a strandon találkoztunk. ( Anyukám most is jobban szereti az itthoni változatot! )
A játékot ajánlom mindenkinek, akinek van egy kis kedve és ideje írni a gyerekkori kedvenceiről!
Bocsánat , hogy nem szabályosan adom tovább , de mostanában nem követtem a blogokat rendszeresen, és lehet , hogy olyanokat választanék akinél már járt a játék.
